A sínek olyan láthatatlan kapcsolók, amelyek újra bekapcsolhatják testünk válaszreakcióját egy múltbeli élmény hatására. Egyetlen pillanat alatt az agyunk mindent rögzít – szagokat, helyeket, arcokat. Ezek a sínek később újraindíthatják a testi folyamatokat, anélkül hogy újabb trauma érne bennünket.
A Germán Gyógytudomány szerint a sínek olyan biológiai jelenségek, amelyek ismétlődő konfliktus-aktív fázisokat és visszaeséseket hoznak a gyógyulási folyamatban.
A DHS (drámai, hirtelen, elszigetelten megélt konfliktus) pillanatában a tudatalattink gyakran rögzíti a külső körülményeket, melyeket síneknek nevezünk. Ilyen lehet a helyszín, a jelenlévő emberek, hangok, színek, szagok, étel vagy ital, érzelmi állapot, gondolat. Ezeket az agy „engramszerűen” eltárolja, és később ugyanezen ingerek visszahozhatják a konfliktushoz kapcsolódó testi reakciót anélkül, hogy újabb sokkot élnénk meg.
Ha a konfliktust nem sikerül feloldani, akkor a sínekkel való találkozás visszaesést válthat ki a konfliktus-aktív (KA) fázisba. Ilyenkor a különprogram ismét elölről elindul, anélkül, hogy újabb DHS történne.
Valaki megél egy megemészthetetlen bosszúságot, éhezéshez kapcsolódó tartalommal. Közben tejet iszik, vagy éppen elutasítja a tejet.
Ebben az esetben a „sín” lehet a tej (vagy annak összetevője, pl. kazein), ami hozzárendelődik a vékonybél különprogramhoz.
Így később, ha újra tejet iszik, hasmenés jelentkezhet – nem allergia miatt, hanem mert a szervezet automatikusan újraindítja a vékonybelet érintő különprogramot.
A vékonybél biológiai feladata a tápanyagok felszívása és a salakanyagok továbbítása a vastagbél felé.
Ezért, ha a konfliktus emésztési és éhezési témájú, a test logikusan erre a szervre reagál.
Egy kisbaba DHS-t él meg, mert nem kapja meg az édesanyját és a tejet egyszerre – mondjuk, az anyuka nincs vele, amikor a baba éhes.
Ez egy elválasztási konfliktus, és sínként a tej társul hozzá.
Később, ha a baba tejet iszik, bőrkiütéssel reagál – mert a tej az anyahiány élményét idézi fel, és elindítja a bőr felhám különprogramját.
A bőr felhámjával érintkezünk másokkal – ezért ez a szerv reagál, ha egy szeretett személytől való elszakadást élünk meg.
Képzeljünk el egy kisgyereket, aki nyáron egy mezőn játszik a testvérével. A testvére elgáncsolja, ő elesik, és DHS-t él meg – például az orrnyálkahártyát érintően, mert a veszély kiszimatolása, érzékelése volt érintett. A DHS pillanatában jelen van a széna látványa, illata, a mező képe – ezek sínként rögzülnek.
Később, ha ezekkel újra találkozik – akár valóságban, akár képen –, elindul az orrnyálkahártya különprogram, és elkezd folyni az orra. Ezt hívjuk szénanáthának.
Amikor a konfliktus- melyhez a sín társul- végleg megoldódik, a sínek megszűnnek. Ennek ellenére gyakran tudatosítani kell a konfliktus megoldódását, különben a sín krónikus betegség formájában fennmaradhat.
Ha a tudatalatti folyamatosan érzékeli a veszélyt – például, mert valaki együtt él a DHS-t okozó személlyel- akkor az illető tartósan beleragad a konfliktus aktív (KA) fázisba. Ennek eredménye lehet például egy folyamatosan fennálló bénulás.
Előfordul, hogy a sín nincs mindig jelen, ezért a konfliktus az egyes fázisok tünetei mellett megoldódik. Azonban a sínnel való újbóli találkozás során a különprogram újraindul és ilyenkor az összes tünetet elölről átéljük. Ha ez gyakran megtörténik, akkor szinte folyamatossá válnak a helyreállítási tünetek. Ezt nevezzük függő helyreállításnak. Ilyen elváltozás például Parkinson betegség.
Amikor új körülmények adódnak a meglévőkhöz, vagy a DHS-t okozó fő sínhez, akkor a sínek halmozódhatnak. Például ha valaki leesik a lóról, mert az megijed valamitől és felugrik, az érintett személy megélhet egy „nem tudtam a veszélyt kiszimatolni” konfliktust. Az orrnyálkahártyával fog reagálni rá, a sín pedig a ló lesz. Amikor lóval találkozik, akkor el kezd allergiásan folyni az orra.
Ha egyik alkalommal épp egy kutyát simogat és arra megy egy ló, akkor a tudatalatti már a kutyát is a lóhoz és a DHS- hez társítja. Innentől kezdve ló és kutyaszőr allergiája van, orrnyálkahártya folyással. Ha megeteti a lovat zabbal, akkor már ló, kutya és zab allergiája alakul ki. És így tovább.
Láthattuk, hogy a sínek automatizmusok, melyeket az agy a túlélés érdekében rögzít. Nem az anyag vagy a helyzet okozza a tünetet, hanem az, hogy az agy újra „belép” a konfliktusba, mert felismeri a körülményt, amihez a DHS kapcsolódott.