Gabi nagyon vigyáz a kislányára, Pankára. Igyekszik a tőle telhető leggondoskodóbb anyuka lenni. Számtalan hasonló szülő létezik világszerte. Panka már 6 hónapos ezért Gabi már egyre jobban kezd bízni Pankában. Gabi végre nyugodtan magára hagyja őt az ágyon feküdni pár másodpercre anélkül, hogy aggódna azon, hogy mi történhetne, amíg ő a szomszéd helyiségbe átmegy valamiért. Amikor épp érkezik vissza a gyerekszobába, a folyósóról látja, hogy Panka ezen rövid idő alatt kikúszott az ágy szélére és le fog esni. Minden erejét összeszedve igyekszik odaszaladni, hogy elkapja, de nem tudja megakadályozni a balesetete. Panka leesik az ágyról és megüti a homlokát, ahol egy szép kerek, jókoró duzzanat jelenik. Panka természetesen sír a fájdalomtól és az íjedtségtől, hisz ő maga sem számított erre.
A váratlan baleset, a gyermek fején lévő duzzanat, a gyermek sírásának érzékelése pillanatában Gabi megélt egy drámai, váratlan, elszigetelt konfliktust (DHS-t).
Drámai volt mert nagyon mélyen érintette, hogy a legfontosabb személy az életében megsérült és nem tudta, hogy mennyire súlyos az elváltozás, hogy Pankának vajon komoly baja esett-e, hisz a pukli hamar jókorára nőtt.
Váratlanul érte, mert épp, hogy végre kezdett megbízni a Panka képességeiben és elengedte azon félelmét, hogy a gyermek leeshet az ágyról, végre bízott magában is, a helyzetben, hogy ez nem történhet meg, ezért végre felszabadultan ott merte hagyni pár másodpercre a kislányát – és ekkor megtörtént a baj.
Elszigetelten élte meg, mert nem volt ott más, csak ő és a kislánya, nem tudta megosztani se a felelősségét, se a fájdalmát, se az aggodalmait, a kialakult problémával, élethelyzettel kapcsolatban. Abban apillanatban ez nem csak az ő felelőssége volt, de neki kellett mihamarabbi megoldást is találnia rá.
Egy esemény történt, de Gabi négyféleképpen érzékelte az eseményt, ezért 4 DHS és következményes biológiai különprogram indult be. Ez a 4 érzékelés történhetett a DHS megélésének pillanatában egyszerre, vagy ami még valószínűbb, rövid időkülönbséggel egymás után is, ahogy egyre több információ került Gabi birtokába, ahogy először igyekezett odaszaladni, majd hallotta a gyerek sírását, látta a növeklő puklit a homlokán. De lássuk őket sorra.
Az orrnyálkahártyának (és az alatta lévő úgynevezett submukózának, nyálkahártya alatti rétegnek is) a biológiai feladatai közé tartozik, a szaglás általi információszerzés. Mi is szagolunk, szimatolunk akárcsak az állatok.
– Megszagoljuk, hogy ehető-e az étel, nem-e romlott, nem-e veszélyes-e ránk nézve?
– A nyuszika, az őzike beleszagol a levegőbe, próbálja kideríteni, hogy közeledik-e valamilyen őrá nézve veszélyes ragadozó.
– Ugyanez játszódik le akkor is bennünk, amikor véletlenül leverünk valamit az asztalról.
– Meglep minket valaki és ez kellemetlenül érint.
– Amikor mi tettünk valamit ami másnak okoz kellemetlenséget és mi nem ezt a reakciót vártuk tőle.
– Ha valaki szerintünk helytelenül cselekszik, amikor egy élethelyzet átvitt értelemben bűzlik nekünk.
– Ha átvertek minket.
– Amikor szerintünk más az „igazság” és nem értünk egyet a másik véleményével, döntésével.
– Ha rajtakapnak minket valamin.
– Ha elmesélnek egy kellemetlen történetet és mi rájövünk, hogy bizony hasonló már velünk is történt.
Az orrnyálkahártyát érintő különprogram az egyik leggyakoribb amit rendszeresen a legtöbben megélünk, még ha csak pár másodpercre is, mert ha egy orrnyálkahárytát irritáló fizikia vagy kémiai okot kizártunk, akkor minden egyes orrviszketés és tüsszentés hátterében egy hasonló érzelemmel megélt enyhe DHS áll melynek megoldása pár másodperc vagy perc után már be is következett.
Pont ezt élte meg Gabi is az orrnyálkahártyára vonatkoztatva akkor, amikor nem tudta kiszagolni azt a veszélyt, hogy a kislánya le fog esni, ha nincs ott mellette.
Bár mondhatjuk, hogy dehát mi a veszélyt nem az orrunkkal szimatoljuk ki, de a belénk kódolt biológiai programok továbbra is ugyanúgy működnek és kapcsolnak be egy drámai, váratlan, elszigetelten megélt esemény kapcsán, ha arra nincsen logikus, ésszerű vagy valós megoldásunk. Ilyenkor a tudatalatti, a robotpilóta, az automatikusan reagáló agyunk, aminek az a dolga, hogy folyamatosan életben tartson minket, átveszi az irányítást és beindítja az érzékelésnek megfelelő biológiai programot, mely az evolúció során erre a szervre kifejlődőtt és már annyiszor megmentett minket.
Az, hogy milyen mondásaink, szólásaink, szóhasználataink vannak az nem véletlen. Amikor azt mondom, hogy valami bűzlik, az tényleg lehet egy kellemetlen szag, de átvitt értelemben is használjuk, ha úgy gondoljuk, hogy valami nincs rendben, nem így kellett volna eljárni, esetleg átvertek, ezért ezeket a szóhasználathoz kötött megéléseket is figyelembe kell venni, mert ha így érzékelem, akkor ez is beindíthatja ugyanazt a biológiai különprogramot.
DHS-t követően a konfliktus aktív fázisában az orrnyálkahártya érzéketlenül kifekélyesedik, ezáltal tágabb lessz az orrüreg átmérője, nagyobb mennyiségű levegő valamint illatanyag beáramlását és ez által hatékonyabb szaglást téve lehetővé. Ez ennek a biológiai különmprogramnak az értelme. Megoldást követően a nyálkahártya a megoldási fázis első, ödémás, duzzanattal járó felében újjáépül, bedugul az orrunk, majd az epileptoid krízist követő hegesedési fázisban, a viszatartott folyadékot mely az ödémát okozta kiürítjük és elkezd többnyire vizes jelleggel folyni az orrunk. Ezt az orrnyálkahártyát érintő folyamatot az agykérgünk vezérli és itt is számít, hogy jobb vagy balkezesek vagyunk, hogy anya/gyermek vagy partner vonatkozásban éltük meg a konfliktust. Jobbkezes embernél ha a bal orrnyílás érintett akkor anya/gyermek vonatkozásban éltem meg a kiváltó eseményt, ha a jobb oldali akkor partner, tehát bárki más. Balkezeseknél fordítva, a jobb oldal az anya/gyermek míg a bal oldal a partner írányában megélt DHS-re fog reagálni. Orvosilag ezt a tünetet vírusos náthának nevezzük és különböző mikroorganizmusokat, leggyakrabban rhinovírusokat, koronavírusokat, influenza, RSV… teszünk felelőssé a kialakulásukért.
Az allergiánál is ugyanilyen vízszerű orrvéladék ürül, ha a DHS az orrnyálkahártya különprogramját indítja be. Például ha futok a mezőn, a levegőt átjárja a széna illata és hátulról elgáncsolnak, én elesek, akkor itt is megélek egy nem tudtam kiszimatolni ezt a veszélyt (vagy megélhetek bármelyik másik fennt említett egyébb DHS-t is), a DHS-hez pedig a tudatalatti hozzátársítja a széna szagát, látványát. Ezt követően legközelebb elég lesz a széna szagával vagy látványával találkoznom, hogy azonnal beinduljon a visszerű orrfolyás, anélkül, hogy újabb DHS-t élnék meg.
Amennyiben a megoldási fázisban sárgás, bűzös váladék ürül, akkor az agytörzsünk által vezérelt orrnyálkahártya alatti úgynevezett szubmukóza fog reagálni, ahol már nem számít a kezesség, az anya/gyermek vagy partner vonatkozás. Itt a jobb oldali orrüreg szintén igyekszik megszerezni egy szaglással kapcsolatos információt akár szubjektíve is értve akárcsak az orrnyálkahártyánál, a bal oldali viszont igyekszik megszabadulni tőle.
Gyakran érintve lehet mindkét oldal például ha valakit leszídnak egy olyan tettért amiért nem érzi magát hibásnak, akkor a jobb oldal igyekszik hatékonyabban érzékelni, szimatolni, hisz legutóbb nem tudta ezt az élethelyzetet megelőzni, míg a bal oldal ettől az igazságtalanságtól, bűzlik szituációtól igyekszik megszabadulni. Az orrnyálkahártya alatti réteg tartós Konfliktus Aktív (KA) fázisa esetén (tehát a DHS-t követő stresszes időszak) keletkezik az orrpolypnak nevezett elváltozás mely megoldást követően TBC baktériumok, gombák segítségével tud lebomlani, bűzös, sárgás orrváladék kíséretében.
Az eddigi orvosi diagnózis a Gabi esetében tehát nátha lett volna, de mivel mint látni fogjuk ha a harántcsíkolt izomzat is érintett egy ilyen konfliktusban, ami a megoldási fázisban lázzal, izomfájdalommal és hidegrázással jár, akkor az orvosi diagnózis már gyakran influenza lesz.
Amikor Gabi úton a gyerekszoba felé látta, hogy a gyermeke az ágy szélén egyre tovább mászik és le fog esni, minden erejével azon volt hogy odaszaladjon és elkapja, de ez nem sikerült neki így az izmaira asszociáltan egy önleértékelési konfliktust élt meg, hogy nem voltam elég fitt, elég gyors, erős ahhoz hogy odaszaladjak és elkapjam, megakadályozzam ezt az eseményt.
Ha a hangsúly az önleértékelésen, egy bizonyos képességen vagy az erő hiányán van, akkor a Konfliktus Aktív (KA) fázisában izomsorvadás történik, mely folyamat agyi vezérlése a nagyagy fehérállományából történik. A KA fázis alatt, az izom leépül, elkezd sorvadni, egyre vékonyabb és gyengébb lesz, megoldást követően pedig a helyreállítás első ődémás fázisában (MK1) az elsorvadt izom sejtosztódás által, fájdalom duzzanat kíséretében újjáépül. A helyreállítási fázis közepén, az epileptoid kírisben (EK) az ödéma elkezd kipréselődni, majd vizelet formájában távozik a testünkből, azt ezt követő hegesedési részben (MK2-ben) pedig a fájdalom fokozatosan megszűnik, az izom végül újjáépült erősebbre mint a DHS előtt volt. Mivel az érintett élőlény az önleértékelés által nem érezte megát elég jónak, erősnek, hatékonynak, a megoldási fázis végére a biológia erősebbé teszi az érintett izomzatot mint a DHS előtt volt, hogy legközelebb már képes legyen elég hatékonyan megbírkózni ezen kihívással – ez a belénk kódolt biológiai megoldás értelme ennenk a folyamatnak.
Egy izmot érintő önleértékelési konfliktus gyakran társul az érintett izomzat nem csak erőt, de magát a mozgást, az elmozdulás dinamikus részét irányító immáron agykérgi vezérlésű komponensével is, ami ahhoz vezet, hogy a megoldási fázisban, főleg ennek epileptoid krízisében (EK) izomrángások, görcsök lépnek fel. A KA fázisban itt egy részleges vagy teljes izombénulást találunk amit a részleges volta miatt gyakran nem észlelünk, nagyon inenzív DHS esetén viszon akár azonnali és teljes bénulás is kialakulhat, így alakul ki gyakran a gyerekbénulás vagy a sklerózis multiplex is. (A gyerekbénulás és más egyéb gyerekkori betegségek hátterében olykor nehézfémek vagy a mezőgazdaságban, iparban használt méreganyagok, rovarölőszerek is állhatnak, melyek eltávolítására a gyógyulás érdekében szükség lehet).
Ebben az esetben az elmozdulásos komponenst az jelentette, hogy Gabi nem tudott elég gyorsan odaszaladni és elkapni Pankát, tehát nem az erőn, hanem az elmozduláson volt a hansúly. Ez a harántcsíkolt izmot érintő két különprogram gyakran jár együtt, amikor a megoldási, helyreállítási fázisban nem csak izomfájdalom, láz, duzzanat lép fel, de izomrángások, görcsök, vagy ebben az esetben hidegrázás is fellép (ami szintén egy egész testre asszociált izomremegés).
Minden esetben amikor egy megfázásnál a helyreállítási fázisban hidegrázás van, érdemes gondolni egy izmot érintő DHS-re is. Gabi esetében így lehetett volna az egyszerű nátha helyett, a megoldási fázisban jelenkező intenzív vázizomzat fájdalma, hidegrázás miatt az orvosi diagnózis influenza.
Az életbenmaradáshoz legfontosabb élettani feltétel a megfellő oxigénellátás. Az ezt követő második és harmadik helyen viszont az optimális folyadék és tápanyagfelvétel áll. A természetben ha egy emlős élőlény hozzátartozója, pl. gyermeke, partnere életveszélyesen megsérül, tehát még tud lélegezni, ő aggődik érte és igyekszik gondoskodni róla, akkor azon biológiai túlélő program kapcsol majd be, amely az életbenmaradáshoz legoptimálisabb tápanyaggal a bajbajutottat képes ellátni, ez pedig nem más, mint az anyatej.
Nem véletlenül készítenek napjainkban is igen hatékony táplálékkiegészítőket colostrumból, ami az anyatej első, tápanyagban gazdag formája, nagy mértékben tartalmazva immunoglobulinokat, antitesteket, növekedési faktorokat, laktoferrint, vitaminokat, ásványi anyagokat. Ezen alkotóelemek együttesen támogatják nem csak az immunrendszert, hanem segítik a sejtek és sérült szövetek regenerálódását is.
Egy aggódással megélt DHS esetén a kisagy vezérelte emlőmirigyek gyors sejtosztódásba kezdenek, hogy az említett colostrumot és tejet elő tudják állítani, ezzel támogatva a túlélést. A természetben egy ilyen sejtosztódás viszont nem tart sokáig, hisz a bajba jutott pár napon, maximum néhány héten belül jobban lesz, vagy a természetes szelekciónak köszönhetően meghal. Ha sikerült túlélnie ezen életveszélyes állapotot, és már jobban van, akkor a gondoskodó aggódása megszűnik, a keletkezett emlőmirigyre már nincsen szükség, ami elsősorban TBC baktériumok, esetlegesen gombák segítségével el fog bomlani, erős éjszakai izzadás, hőemelkedés, lokális fájdalom kíséretében ami a helyreállítás vége felé szúró, hasogató jellegűvé válik.
Nálunk embereknél az jelenti elsősorban a gondot, hogy mi nem napokig, hanem hosszú hónapig is képesek vagyunk aggódni egy szerettünkért és az így létrejőtt jókora emlőmirigy elváltozást, amit orvosliag emlőmirigy daganatnak nevezünk szintén el kell majd bontani és ezen mykobateriális (TBC) elbontási folyamat bizony nagyon megterhelő lehet. A hosszú hónapok alatt igen gyakran újbóli DHS-eket él meg az érintett a tünetek okozta fájdalom, a felmerülő kétségek, a látvány, a TBC által okozott kellemetlen szag vagy a közhiedelem által a rák irányában táplált és a beteg által is átvett félelmek miatt. Épp ezért ha sikerült beazonosítanunk a kiváltó eseményt, és egyértelmű számunkra, hogy több hónapos vagy akár éves helyreállítási fázis elé nézünk, akkor a legtanácsosabb az orvosi kezelést is igénybe venni, mely akár napok – hetek alatt is végleges megoldást nyújthat.
Abban a pillanatban amikor Gabi látta, hogy a kislánya megsérült, ő is a kisagy vezérelte aggódási, gondoskodási érzettársítással reagált az eseményre ami beindította az emlőmirigyek fájdalmatlan sejtosztódását, melyet a konfliktus aktív fázisban Gabi nem vett észre. DHS-t követően gyakran a kényszeres gondolkodásunk miatt, melynek során az elménk éjjel nappal azon dolgozik, hogy mihamarabb megoldást találjon a DHS-t kiváltó élethelyzetre, elterelődik a figyelem a testünkről. Biológiai szinten az az elsődleges, hogy minél hamarabb megoldás szülessen.
Mikor pár nappal később Gabi megnyugodott, a megoldási fázis ödémás első fázisában (MK1) az addig érzéketlen csomó mégjobban megnőtt, érzékennyé, fájdalmassá vált testileg alátámasztva, hogy a konfliktus megoldódott és ezt megelőzően Gabi mennyire aggódott a kislánya állapotáért. Szerencsére a konfliktus aktív (KA) fázis mindössze pár napig tartott így az ezen idő alatt létrejött sejtosztódás szintén hamar elbontásra került. A KA fázis hossza gyakran megegyezik a teljes helyreállítási fázis hosszával így kiszámíthatóvá válik a testi tünetek időtartama is. Amennyiben ez a konfliktus hónapokig tartott volna, az orvosi diagnózis az időközben folyamatosan zajló sejtosztódás miatt nagy valószínőséggel emlőmirigy daganat lett volna.
A nyirokcsomók szintén a nagyagy velőállományának vezérlése alatt állnak és az izmoknál már említett módon önleértékelési konfliktusra reagálnak, amikor az érintett személy nem tartja magát elég jónak, vagy képesnek valamire. Az izmokkal ellentétben ennek az önleértékelési érzésnek nincs köze a mozgáshoz.
Ez egy igen gyakorli következményes elváltozás daganatos betegségekben, hisz az érintett személy a daganatokról alkotott világképe miatt, a feltételezett vagy igazolt diagnózist követően fél attól, hogy nem lesz képes legyőzni ezen betegséget.
A nyirokcsomók olykor a daganat diagnózisa előtt is érintve lehetnek mint ezen esetben is, ha a DHS több érzelmi árnyalattal bír vagy egymás után több DHS-t élt meg az illető.
Az önleértékelés érzelmi árnyalatát mindig a szomszédos szerv vonatkozásában kell értelmezni, ami mellett a nyirokcsomó található.
A vállak és a hónalj érzelmi árnyalata arra utal, hogy valaki nem tartja magát elég jó parnertnek vagy szülőnek/gyereknek. Mint az emlőmirigynél itt is ugyanúgy számít a jobb vagy balkezesség illetve az anya/gyermek – partner vonatkozás.
Gabinak lelkiismeret furdalása volt, hogy ez a baleset megtörténhetett, hibáztatta magát a történtekért, hogy jobban kellett volna Pankára vigyáznia ezért indult el negyedik biológiai reakcióként az anya/gyermek oldali hónaljban a konfliktus aktív (KA) fázisban a nyirokcsomók érzéketlen sorvadása, mely megoldást követően (MK1 és MK2) sejtosztódással újjáépül nagyobbra és erősebbre mint korábban.
Az orvosi diagnózist ilyenkor a szövettan határozza meg. Mivel a nyirokrendszer feladata az elbontandó dagantok elszállítása ezért gyakran előfordul, hogy a nyirokcsomóban az elbontás alatt lévő emlőmirigy sejteket találnak, ezért az orvosi diagnózis nyirokcsomó áttét lesz. Ha a nyirokcsomó saját sejtjeinek az osztódását látják, akkor azt nyirokráknak, limfómának hívjuk.
A fenti történettel arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy egy drámaian megélt esemény követően több értelmes biológia különprogram (orvosilag betegség, tünet) is elindulhat, és ha nem keresünk minél hamarabb megoldást melytől az érintett személy megnyugszik akkor, súlyos kórképek is kialakulhatnak. Ennek megelőzésére, fel kell ismernünk a konfliktus aktív (KA) fázis tüneteit, mely utal arra, hogy mi vagy a hozzátartozónk megélt egy DHS-t és minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy mihamarabb megoldás szülessen. Gabi tünetei hátterében nem történt orvosi diagnózis, tehát a fennt nevezett betegségeket szövettani vagy vérvételi vizsgálatok nem igazolták, ám az időbeni felismerés és megoldás megakadályozta, hogy ezen súlyos kórképek kialakuljanak.
A Germán Gyógytudomány 3 szinten vizsgálja az embert, figyelembe véve az agyi reakció mellett az érzelmi és testi elváltozásokat is, ezért gyakran elég a probléma feltárásához és egy lehetséges megoldás kidolgozásához ezen megszerzett információk figyelembe vétele. Ugyanakkor el kell ismernünk az orvosi diagnosztika és terápia fontosságát és olykori szükségességét is.
A leghatékonyabb gyógymód a megelőzés, az időbeni tájékozódás és tapasztalatszerzés, de ha már kialakult a baj, akkor miért ne használnánk fel minden lehetőséget ami ma rendelkezésünkre áll, hogy mihamarabb újból teljes életet élhessünk.
Hogy miért kellett a balesetnek megtörténnie és hogyan oldottuk meg Gabi konfliktusát arról a Tűzoltás érzékelés által bejegyzésben írok majd nektek.
