A Germán Gyógytudomány alapelve a rák vastörvénye, amely bemutatja, hogyan indul el egy biológiai különprogram egy érzelmileg megélt, megoldatlan konfliktus hatására.
Mielőtt megismerkednénk az 5 biológiai természettörvénnyel, nézzük meg, mit is értünk természettudomány alatt. A természettudomány az élő és élettelen természet jelenségeit, folyamatait vizsgáló tudományágak gyűjtőneve (forrás: Wikipédia). Az orvostudományt is gyakran ide sorolják, hiszen alapját olyan tudományos ismeretek adják, mint a biológia, a fizika vagy a kémia. A Germán Gyógytudomány pedig a rák vastörvényére építve mutatja be, hogyan kapcsolódik össze a biológia és az emberi érzelmek világa.
Ez azért fontos, mert ha ezekben a tudományágakban új felfedezések történnek, akkor az ezekre épülő elméleteket, következtetéseket – így az orvosi nézeteket is – újra kell értelmezni.
Az 5 biológiai természettörvény megértéséhez vissza kell tekintenünk az élet fejlődéstörténetére. Az élet kb. 3,5 milliárd éve jelent meg a Földön, míg a szárazföldi élőlények „csak” 370 millió éve. Az emlősök kialakulásához további 150 millió év kellett, majd kb. 35 millió éve megjelentek az emberszabású majmok, végül a mai ember 200–350 ezer évvel ezelőtt.
Ezt a hosszú fejlődési utat nevezzük törzsfejlődésnek, vagy filogenézisnek. Ennek során az élőlények megőrizték azokat a túlélési programokat, amelyek hasznosnak bizonyultak – és ezekhez újabbak is társultak. Így minden élőlény – beleértve az embert is – rendelkezik ezekkel a biológiai túlélőprogramokkal.
Egy szemléletes példa: ha egy hal dagály idején partra sodródik, majd az apály miatt nem tud visszajutni a vízbe, drámai, hirtelen, elszigetelt sokkhatás éri. A túlélés érdekében a szervezete visszatartja a vizet és a karbamidot – így egy ideig képes életben maradni. A karbamidból fehérjét tudna előállítani, a víz pedig elengedhetetlen az élethez.
Ez az automatikusan működő, vegetatív idegrendszer által vezérelt túlélési program a mai emberben is működik. Ha valakit ma hasonló – hirtelen, megrázó és magányosan átélt – sokkhatás ér, például elhagyatottság vagy kilátástalanság formájában, ugyanaz a túlélési mechanizmus indulhat be.
A természetben ezek a programok rövid távra aktiválódnak – például a hal néhány órán belül visszakerülhet a vízbe. Az emberi szervezet viszont hosszú távon is képes fenntartani egy ilyen vészreakciót – és ez komoly biológiai elváltozásokhoz vezethet, ha a sokkélmény nem oldódik fel időben.
Mielőtt tovább mennénk, nézzük meg röviden, mi is az a vegetatív idegrendszer – hiszen ez a rendszer az alapja több biológiai természettörvény működésének is.
A vegetatív idegrendszer akaratunktól függetlenül működik. Ez irányítja a belső szervek életfontosságú folyamatait: például a légzést, a szívverést, az emésztést. Mivel szorosan együttműködik a hormonrendszerrel, érzelmi állapotainkra is hatással van.
A vegetatív idegrendszer két részből áll:
Szimpatikus idegrendszer – aktivál, éberré tesz, mozgósít.
Paraszimpatikus idegrendszer – lelassít, megnyugtat, regenerál.
E két ág ellentétesen hat ugyanazokra a szervekre. Egyik gyorsít, ébreszt, a másik lassít, pihentet.
A szimpatikus idegrendszer akkor aktív, amikor ébren vagyunk. Ez a nappali, „készenléti” állapot, amit szimpatikotóniának hívunk.
Ilyenkor éberek vagyunk, figyelünk, cselekszünk, készen állunk a kihívásokra. Vészhelyzetben az „üss vagy fuss” reakciónk aktiválódik.
A paraszimpatikus idegrendszer az éjszaka során veszi át az irányítást. Ez a fázis a vagotónia, amikor a test regenerálódik. Ebben az állapotban pihenünk, ellazulunk, mélyül a légzésünk és lassul a pulzusunk. Megindul a sejtmegújulás, az emésztés is ekkor működik optimálisan.
Az egészséges idegrendszer naponta váltogatja a két állapotot: nappal aktív, éber, megoldáskereső, éjjel pihenő, regeneráló, helyreállító működésben van. Ez a ritmus biztosítja testünk és lelkünk egyensúlyát.
Egy különleges, érzelmileg megrázó esemény – amit váratlanul, drámaian és elszigetelten élünk meg –
felboríthatja ezt a természetes váltakozást. Ezt a jelenséget nevezzük Dirk Hamer-szindrómának (DHS).
Nevét Hamer doktor fiáról kapta, akinek halála ilyen sokkélményt váltott ki nála.
A Germán Gyógytudomány szerint a legtöbb megbetegedés egy drámai, váratlan, elszigetelten megélt érzelmi megrázkódtatással kezdődik. Ezt nevezzük DHS-nek (Dirk Hamer-szindróma).
Ez a sokk egyszerre, szinkronban hat az agyra, a lélekre és a testre – és elindít egy túlélési biológiai programot, amely a későbbiekben tünetként vagy betegségként jelentkezik.
A konfliktus pillanatában – attól függően, hogy az érintett hogyan érzékelte a drámai eseményt- az agyban konkrét, meghatározott helyen történik elváltozás – ezt nevezzük Hameri gócnak, amely natív CT-felvételen gyakran kerek alakban látható.
Lélek szintjén: érzelmi reakcióként jelenik meg
Test szintjén: szervi elváltozást indít el
Agy szintjén: bekapcsolja a túlélőprogramot
Ez minden élőlénynél ugyanígy zajlik – embereknél, állatoknál, sőt, növényeknél is, az anatómiai sajátosságok figyelembevételével.
Az agyunk nem különbözteti meg a valóban megtörtént eseményt attól, amit csak elképzelünk vagy mások történeteként élünk át.
Ezért ugyanolyan sokkot okozhat más ember elmesélt élménye vagy ha belehelyezzük magunkat egy helyzetbe. Az álmokban is újraélhetjük ugyanazt a konfliktust.
A szervi elváltozást nem maga az esemény váltja ki, hanem az, hogyan érzékeltük azt – és ez teljesen szubjektív. Ez az érzékelés reflexszerű és tudattalan, de befolyásolják:
gyerekkori tapasztalatok
családi minták
társadalmi hiedelmek
Ezért fordulhat elő, hogy ugyanaz az élethelyzet különböző embereknél különböző betegségeket vált ki – vagy épp semmilyet.
Ezért ismétlődhetnek családon belül azonos betegségek is. Ha egy gyermek ugyanúgy érzékeli és reagálja le a konfliktusokat, ahogyan a szüleitől látta és tanulta, akkor ugyanaz a biológiai válasz is elindulhat benne. A minta továbbadódik – testi szinten is.
Egy sokkélmény akár már a megtermékenyítés utáni első sejtosztódásnál is nyomot hagyhat. Nagyon korai DHS-ek akár kromoszómális elváltozásokhoz is vezethetnek – például a Down-szindróma esetén már ismertté vált a biológiai háttér.
Képzeljünk el egy nőt, aki rajtakapja a férjét egy másik nővel. A helyzet ugyanaz, de a belső megélés más és más lehet – és ezzel együtt a testi válasz is.
„Miért vele szeretkezik, és nem velem? Miért neki csinál gyereket, és nem nekem?”
Konfliktus típusa: szexuális frusztráció
Érintett szerv: méhnyak, koszorúér-véna
Lehetséges következmény: méhnyakrák, tüdőembólia
Ha a szerető egy prostituált, az undor és félelem érzését váltja ki.
Konfliktus típusa: undor-félelem
Érintett szerv: hasnyálmirigy szigetsejtek
Jobbkezes nőnél: falási rohamok, vércukorszint leesése
Balkezes nőnél: inzulin-blokkolás → 1-es típusú cukorbetegség
„Fiatalabb, szebb, jobb mint én.”
Konfliktus típusa: önértékelési zavar
Érintett szerv: medence, szeméremcsont
Következmény: csontritkulás, csontdaganat (oszteoszarkóma)
„Úgyis vége volt már. Legalább most elválunk, és jól is kijövök belőle.”
Konfliktus nincs.
Nincs DHS → nincs testi elváltozás → nincs betegség.
A betegség nem az eseményből fakad, hanem abból, ahogyan azt megéltük. És amit mélyen, ösztönösen érzünk – az lenyomatot hagy az agyban, a lélekben és a testben is.
Ahogy láttuk, a Germán Gyógytudomány első törvénye azt mutatja meg, hogyan indul el egy biológiai különprogram egy érzelmi sokkélmény hatására. A következő törvényben azt is meglátjuk, hogyan folytatódik ez a folyamat – és mit üzen a gyógyulás szakasza.