Bár saját spirituális utam a 20-as éveim elején kezdődött, orvosi tanulmányaimnak köszönhetően jött egy kb. 10 éves elmerülés a matériába, mielőtt ráleltem volna olyan tudományos tényekre, amik ismét elvezettek a lélek, elme és test elválaszthatatlan egységéhez. Az általam megosztott felismerések időrendi sorrendje, megegyezik valamelyest az én saját tudatosodásom és spirituális fejlődésemel is. Következzen most egy kis bevezetés az evolúciós biológiába az 5 biológiai természettörvény segítségével.
Evolúció
Menjünk egy kicsit vissza az időben, anélkül, hogy az itt megnevezett évszámokat kőbe vésettnek tekintenénk. A tudomány jelenlegi állása szerint az élet a földön kb. 3,5 milliárd éve jelent meg, a szárazföldi élőlények több mint 3 milliárd évvel később, kb. 370 millió éve fejlődtek ki. További kb. 150 millió év kellett az emlősök kialakulásáig, úgy 35 millió éve jelentek meg az emberszabású majmok, 2 millió éve a felegyenesedett – és úgy 200.000-350.000 éve a mai ember. Ezt az evolúciós folyamatot nevezzük törzsfejlődésnek, filogenézisnek.
Evolúciós túlélési program
A törzsfejlődés során az élőlények megtartottak minden egyes programot ami a túlélés szempontjából előnyösnek bizonyult, melyekhez az evolúciós fejlődés során minden egyes újabb alkalommal, további programok adódtak hozzá. Így minden egyes élőlény rendelkezik mindazon evolúciós túlélési programokkal mely az ő fejlettségi szintjéig kialakult, beleértve minket embereket is.
Példának okáért vegyünk egy ma is elképzelhető valós élethelyzetet. Egy hal a partra vetődik a dagály során, majd az apály miatt nem tud visszakerülni azonnal a tengerbe. A hal átél egy drámai, váratlan, elszigetelt sokkélményt, ebben az élethelyzetben épp létbizonytalansági, elhagyatottsági, kilátástalansági érzéssel, nem tudja, hogy képes-e ezt átvészelni. Ahhoz, hogy túléljen a veséi visszatartják a vizet illetve a karbamidot mely rövid távon elengedhetetlen az életben maradásához. A karbamidból a szervezete fehérjét tudna előállítani, a víz meg egyértelműen nélkülözhetetlen a túléléséhez.
Ez a vegetatív idegrendszer által irányított evolúciós program megtalálható bennünk is és a mai napig bármikor aktiválódhat, egy drámai, váratlan elszigetelten megélt sokkélmény esetén, amit elhagyatottságként, kilátástalanságként éltünk meg.
Mint látjuk, először megjelent egy biológiai szükséglet, melynek következtében jöttek létre új biológiai funkciók és szervek. Amikor ez a biológiai túlélő program kifejlődött a hal mindezt pár órán keresztül kellett, hogy működtesse, amikor is jött a következő dagály vagy nagyobb hullám és vissza tudott kerülni az tengerbe. Mint majd látni fogjuk a mi esetünkben akkor válik egy-egy ilyen program életveszélyessé, amikor hónapokig vagy akár évekig nem vagyunk képesek egy ilyen speciális sokkélményből létrejött biológiai elváltozást időben rendezni.
Ahhoz, hogy evolúciós fejlődésünk során olyan programok alakuljanak ki, ami a túlélésünket elősegítse, drámai élethelyzeteket kellett az illető élőlénynek megélnie, ha úgy tetszik, igencsak ki kellett lépnie a konfortzónájából, melyekbe igen nagy valószínűséggel sokszor bele is halt. Ezen drámai, váratlan elszigetelten megélt élethelyzetek melyre addigi képességei birtokában nem volt megoldása vezettek el viszont oda, hogy nem csak új megoldási stratégiák fejlődtek ki, de új, a túlélés szempontjából előnyös szervek és funkciók is.
Mielőtt jobban elmélyednénk ebben a fejlődési folyamatban, ismerkedjünk meg röviden a vegetatív idegrendszerrel, mely szintén az evolúciós biológiai túlélő mechanizmusaink részét képezi és mely az alapja lesz, több biológiai természeti törvénynek.
Vegetatív idegrendszer
A vegetatív vagy autonóm idegrendszer, akaratunktól függetlenül működik. Idegei a belső szervek működését szabályozzák, többek között olyan folyamatokat, mint a légzés, a szívverés, az emésztés, kiválasztás, simaizom működés fenntartva a szervezet belső egyensúlyát amit homeosztázisnak nevezünk. Mivel szorosan együttműködik a hormonrendszerrel így az érzelmeinkre is hatással van.
A vegetetív idegrendszer két részből áll:
- szimpatikus idegrendszer
- paraszimpatikus idegrendszer
A belső szerveink e két idegrendszer vezérlése alatt működnek, melyek egymáshoz viszonyítva ellentétes hatást fejtenek ki.
Nappali fázis: szimpatikotónia
A vegetatív idegrendszer szimpatikus ága (aktivizáló ideg) szabályozza a testfunkciókat ébrenlét alatt. Ez biztosítja az éberséget, az aktivitást vagy vészhelyzet esetén átkapcsol egy üss vagy fuss állapotba, optimalizálva a szervezet erőforrásait a leghatékonyabb túlélés érdekében.
Éjszakai fázis: vagotónia
A vegetatív idegrendszer paraszimpatikus ága, a nervus vagus által felel a pihenésért, lazításért, regenerációért, de ez lesz aktívabb emésztés alatt is.
A vegetatív idegrendszer ciklikussága
A hétköznapi életünk optimális esetben úgy működik, hogy az éberséget a megnyugvás, pihenés, regeneráció követi. Nappal éberen, aktívan felkészültek vagyunk a kihívások megoldására. Éjszaka pedig kipihenjük a nappali készenléti állapot fáradalmait. Nagyobb koncentrációt vagy teljesítményt kívánó élethelyzetben a szimpatikus idegrendszer lesz élénkebb. Ha lehetőségünk van ellazulni, pihenni, aludni vagy akár emésztés alatt a paraszimpatikus rész kerül előtérbe, mely maximumát a hajnali alvás során éri el.
Amennyiben az idegrendszerünk számára biztosított ez a ciklikusság (normotónia), a szervezet is kiegyensúlyozottan működik, egészségesek és életerősek vagyunk.
A vegetatív idegrendszer ciklikus működése megváltozik amint egy drámai, váratlan, elszigetelten megélt sokkélményre kerül sor – ez a Dirk Hamer Szindróma =DHS (Hamer doktor saját fia, Dirk Hamer után nevezte el, akinek a halála okozott nála hasonló sokkélményt és következményes testi elváltozást) mely az alábbi feltételek szerint megy végbe. Lásd majd hamarosan az 1 biológiai természettörvényben.
A DHS-t hétköznapi szinten nevezhetnénk traumának is, ám a pszichológiai nomenklaturával ellentétben, Dr. Hamernek sikerült pontos, megismételhető kritériumrendszer megfogalmaznia, ami szükséges ahhoz, hogy egy drámai esemény szervi elváltozásthoz vezessen. A drámai volta mellett, ezeket az élethelyzeteket elszigetelten éli meg az érintett élőlény és váratlanul is érinti őt.
