Az első természettörvényből megismerhettük, hogy milyen különleges feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy esemény testi tünethez, vagy betegséghez vezessen. Tehát nem minden drámai eseménynek lesz majd testi szinten következménye az életünkben. A drámaiságon túl ennek még váratlanul is kell érnie minket és elszigetelten foglyuk majd megélni. Amikor egy DHS-t keresünk, mindhárom feltételt keresnünk kell, ugyanis több élethelyzetre is igaz lehet a drámaiság, de lehet, hogy nem mindegyik ér minket felkészületlenül. Ha például meghalt egy szerettünk, de előtte hónapokig vagy évekig súlyos beetg volt, akkor lehet, hogy nem ez lesz a kiváltó esemény. Ugyanígy igaz fordítva is, történhet egy drámai esemény a világban, de ha minket nem érint meg, akkor nem lesz ránk hatással. Ha egy drámai, váratlan élethelyzet pillanatában biztonságban érzem magam, mert a szeretteimmel, barátaimmal vagyok és együtt kell a problémát megoldjuk, akkor nem fogom magam elszigetelten érezni és ismét nem fog elindulni egy testi reakció.
Amennyiben a DHS 3 feltétele teljesült, akkor beindul majd egy testi elváltozás, egy tünet, egy betegség.
A két fázis törvénye azt írja le pontosan, hogy milyen mentális, érzelmi és testi reakciók, elváltozások játszódnak le bennünk, a DHS megélése és a konfliktus megoldása követően.
Konfliktus aktív (KA) fázis
Közvetlenül a DHS megélése követően belépünk a konfliktus aktív (KA) fázisba. Ennek során aktivizálódik a vegetatív idegrenszerünk szimpatikus része, melynek során stresszhormonok kerülnek a vérkeringésünkbe és ha a konfliktus nem kerül hamar megoldásra akkor egy tartós szimpatikotónia, stresszállapot veszi kezdetét. Ez a konfliktushoz való alkalmazkodás ideje, a megoldást kereső, stresszes fázis, egy fuss vagy üss állapot, amikor is az élőlény megoldást igyekszik találni a problémájára, de mivel a DHS megélésének pillanatában nem volt a kiváltó eseményre megoldása, ezért fog beindulni egy belénk kódolt evolúciós biológia válaszreakció, melynek intenzitása függ a megélt DHS intenzitásától. Ezt a biológiai válaszreakciót értelmeztük eddig betegségként vagy testi tünetként.
A KA fázisban közvetlenül a DHS megélése követően, egy natív koponya CT-n az esetek többségében látható egy kerekded sötétebb, olykor céltáblaszerű elváltozás melyet Hameri gócnak nevezünk. A Hameri góc elhelyezkedése pontosan mutatja a szervi elváltozást, tehát, hogy melyik szervben alakul majd ki betegség, illetve a hozzá tartozó érzettársítást, érzelmi reakciót is, ugyanis az automatikus agyunk, a szerveink és az érzelmeink folyamatos, elválaszthatatlan összeköttetésben vannak egymással.
Az elme szintjén a KA fázisban, főleg egy mélyen megélt konfliktus esetén kényszeres gondolkodás veszi kezdetét a konfliktus témája körül, az elménk automatikusan keresi a megoldást a DHS-re. Ezért gyakran csak késő este tudunk álomba szenderülni és korán reggel már felébredünk, tovább keresve a megoldást.
Az intenzív szimpatikotónia során felszabadult stresszhormonok (adrenalin, noradrenalin, kortizol) miatt csökken a vérkeringés a bőr alatti kapillárisokban és az emésztő traktusban, ez hideg végtagokhoz, étvágytalansághoz, fogyáshoz vezet.
Sejtszinten sejtosztódás (orvosilag adenokarcinóma, rosszindulatú daganat), sorvadás pl. csontritkulás, fekélyesedés pl. gyomorfekély vagy egy bizonyos funkció részleges vagy teljes hiánya pl. izombénulás, cukorbetegség alakulhat ki.
Mindezen folyamatok mindaddig tartanak amíg a konfliktus valamilyen módon meg nem oldódik. A konfliktus olykor letranszformálódhat, ez alatt azt értjük, hogy csökken az intenzitása így az érintett élőlény együtt tud élni a problémával, csökken a kényszeres gondolkodása, képes ismét aludni bár lehet, hogy továbbra sem annyira pihentetően, lelassulnak a sejtszintű folyamatok is (sejtosztódás, sorvadás, fekélyesedés, funkció csökkenés) ám gyakran teljesen nem állnak le, így hosszabb távon igen veszélyes élethelyzet alakulhat ki, mert nem vesszük észre, hogy a konfliktust nem oldottuk meg és így hatalmas konfliktustömeg alakulhat ki
(konfliktustömeg = konfliktus időtartama + intenzitása).
Minél nagyobb a konfliktustömeg, annál nagyobb az osztódott sejtek száma, annál intenzívebb, veszélyesebb és hosszabb lesz a betegség).
Konfliktus megoldás (KM)
A konfliktus megoldása a DHS-hez hasonlóan szintén egy pillanat eredménye, akárcsak a sokk bekövetkezte és gyakran nem tudatos számunkra. Gyakran születik egy valós megoldás a problémára, olykor a dolgok tárgytalanná válnak, néha fel kell ismerjük, tudatosítanunk kell, hogy a DHS-t kiváltó esemény, körülmények, mára már nem az életünk részei, máskor sikerül elengednünk, megbocsájtanunk, megszűnik a félelmünk, de a legfontosabb megoldási stratégiát talán az képviseli, amikor már sikerül a kiváltó problémára, vagy az azt előidőző állapotra, szituációra másként tekintenünk.
Megoldást követő első fázis – MK 1, ödémás fázis
Amennyiben sikerült megoldanunk a konfliktust a fentebb említett módok egyikén, akkor belépünk a megoldást követő fázis első részébe (MK 1).
A megoldást követő fázis első részét (MK 1) ödémás fázisnak nevezzük, a szervezet visszatartja a folyadékot mely az agyi góc és a hozzá tartozó szerv szintjén is felhalmozódik. Az agyi ödéma miatt a céltáblaszerű éles hameri góc elmosódottá válik, ez által a koponya CT képe is alátámasztja, hogy beléptünk a megoldást követő fázisba, mely a konfliktus aktív fázisban létrejött sejtszintű elváltozások helyreállítását jelenti.
A helyreállítási folyamatok sejtszinten az elején ödémásodás jelenlétében mennek végbe, gondoljunk csak arra, hogy az ujjunk is megdagad, ha ráütünk a kalapáccsal.
A KA fázisban létrejött adenokarcinómában (daganatban) zajló sejtosztódás az MK 1 fázisban leáll, majd mint látni fogjuk az illetékes mikroorganizmusok, szimbionták segítségével el is bontódik. Gyakran ilyenkor vesszük észre a már elbontás alatt álló gyomor- vagy vastagbél daganatot, mert az kifekélyesedik és elkezd vérezni.
Amennyiben a KA fázisban sejtleépülés, sorvadás vagy fekélyesedés történt, szintén a megfelelő mikroorganizmusok támogatásával sejtosztódás által visszaépül, helyreállítási daganatot hozva létre mely nagy konfliktustömeg esetén igen látványos vagy veszélyes is lehet. Ilyen helyreállítási folyamatok például a nyirokrák, leukémia, csontrák, petefészekrák, méhnyakrák vagy emlővezeték daganatok. Tehát mint látjuk az eddig rosszindulatúnak ismert daganatok mind a konfliktus aktív mind a megoldási fázisban is felléphetnek, ezek sajátosságaira bővebben a 3. természettörvényben térek hamarosan ki.
A KA fázisban kialakult részleges vagy teljes funkció csökkenés az agyi ödéma miatt átmenetileg akár még tovább is romolhat, amely újabb mentális és lelki kihívások elé állíthatja azt a személyt, aki nincs ezen folyamatoknak tudatában. Amennyiben nagyon mélyen éltük meg a konfliktust és sokáig (több hónapig, esetleg évig) nem tudtuk megoldani, akkor az így létrejött konfliktustömeg és a hozzá kapcsolódó sejtszintű elváltozás igen nagy lesz, akár életveszélyessé is válhat.
Nagy konfliktustömeg esetén nem csak szervi szinten számolhatunk veszélyes következményekkel, hanem agyi szinten is, ugyanis a Hameri góc ödémásodása a koponya anatómiailag zárt volta miatt, a biztonsági agykamrák ellenére is, életveszélyes agyi nyomásfokozódáshoz vezethet.
A megoldási fázisban kitágulnak a vérerek, melegek lesznek a végtagok, hőemelkedés, láz, általános gyengeség jelentkezhet. A kitágult erek miatt leesik a vérnyomás. Olykor visszatérhet az étvágy, bár a kifejezett gyengeség, nappali aluszékonyság miatt, ez csak részleges lehet. A nappali aluszékonyságot olykor hajnalig tartó álmatlanság válthatja fel, megváltozhat az alvás cirkadián ritmusa – nappal alszunk, éjszaka képtelenek vagyunk elaludni.
A kényszeres gondolkodás leáll, a stresszhormonok a normálisnál alacsonyabb szintre csökkennek. Minél nagyobb a konfliktustömeg, annál betegebbnek érezzük magunkat és az esetek többségében ilyenkor, a helyreállítási fázisban fordulunk orvoshoz, a fellépett fájdalom, láz, helyi gyulladásos reakció, mozgáskorlátozottság, duzzanat miatt. (Orvosilag az ismert tumor, rubor, calor, dolor, functio laesa).
Epileptoid Krízis – EK
A megoldási fázis ödémásodásának, többnyire a megoldási fázis közepén, egy ismételt intenzív szimpatikotóniába, tehát erős stresszes állapotba való átkapcsolás vet majd véget, amit epileptoid krízisnek (EK) vagy epi-krízisnek nevezünk.
Az ismételt szimpatikotónia szintén 3 szinten zajlik. Visszatér a kényszeres gondolkodás, feljöhet a konfliktus emléke, a KA fázisnál még intenzívebben megemelkedett stresszhormonok miatt ismételten hidegek a végtagok, étvágytalanság és számos testi tünet léphet fel, ami főleg a nagyagykéreg által vezérelt Értelmes Biológiai Különprogramoknál (ÉBK=tünet, betegség, bővebben 5. biológiai természettörvénynél) lesz majd látványos, sőt olykor életveszélyes.
Az EK célja az ödéma kipréselése és az ismételt normotóniába való átkapcsolás.
Az ödéma kipréselés fokozott vizeletkiválasztás formájában jelentkezik, mint ahogy az epilepsziás rosszulléteknél is olykor látjuk, hogy az érintett személy bevizel.
Az EK illetve majd az ezt követő ismételt vagotónia (mély ellazulás), a legtöbb biológiai különprogram legveszélyesebb része. Ilyenkor lép fel a szívinfarktus, gyakran a tüdőembólia, az asztmás roham vagy egy igen mély (nem gyógyszerek által okozott) spontán hipoglikémia (alacsony vércukorszint).
Az EK-t nem szabad csökkenteni, sőt fokozni célszerű, hogy támogassuk az ödéma kiürítését és megakadályozzuk majd az ismételt vagotóniába való nagyon mély és hirtelen visszaesést, mely szintén veszélyes lehet.
Az EK fokozását szimpatikotóniás, tehát serkentő, élénkítő szerekkel érhetjük el mint pl. a kávé, koffein, C vitamin, de szimpatikotóniás hatású a kortizol, az antibiotikum és a kemoterápia is.
Megoldást követő második fázis – MK 2, hegesedési fázis
EK követően ismételt vagotónia (megnyugvás) lép fel, belépünk a megoldást követő második úgy nevezett hegesedési fázisba (MK 2) mely ezúttal már nem lesz annyira mély mint a megoldást követő első fázis (MK 1).
Megszűnik a kényszeres gondolkodás, ismételten melegek a végtagok, visszatér az étvágy, testsúlygyarapodás indul be, fokozatosan csökken a vizeletürítés.
Sejtszinten a helyreállítási folyamat kötőszövetes sejtosztódással jár. Az agyállományban az idegsejtek, neuronok nem tudnak osztódni, a jóval nagyobb számban jelen lévő kötőszövet viszont igen. Az így létrejött elváltozások lehetnek például az astrocytomák vagy a gliomák.
Ha sikerül véglegesen kifuttatni az értelmes biológiai programot (ÉBK – tünetet, betegséget), akkor az az MK 2 fázis végével be is fejeződik és visszaáll az egészségnek nevezett állapot.
Általánosságban kijelenthetjük, hogy amennyiben egyszerre vagy egymás után nem élünk meg több DHS-t, a KA fázis hossza megegyezik a teljes helyreállítási fázis (MK 1, EK, MK 2) hosszával, így ha pontosan ismerjük a DHS és a megoldás pillanatát, akkor megsaccolható a helyreállítási folyamat vége, másként mondva, hogy mikor áll vissza az egészségnek nevezett állapot.
Kihangsúlyoznám ismételten, hogy nagy konfliktustömeg esetén mind a KA fázis mind a megoldási folyamat életveszélyes lehet, ezért szükségessé válhatnak tünetcsökkentő készítmények vagy műtéti terápiák, amelyektől való félelem gyakran sokkal többet árthat, mint maga a terápia vagy a beavatkozás. Egy jól megválasztott és tényleg szükséges antibiotikumos terápia, vagy olykor még egy erős szimpatikotóniával bíró kemoterápia is olykor életmentő lehet.
A jelentős sejtosztódással járó elváltozások az esetek többségében gyorsabban és kevesebb fájdalommal megoldhatóak egy jól megtervezett műtéti beavatkozással, mint ahogy azt a szervezetünk hónapok leforgása alatt maga tenné meg.
Természetesen vannak olyan műtéti megoldások mint pl. a végtag amputációk, végleges végbélkiültetés, agyműtétek amelyeket jól kell mérlegelni, mert visszafordíthatatlan korlátozásokkal járhatnak majd a beavatkozás követően. Ilyenkor a nyereség/kockázat arányt komolyan figyelembe kell venni, hogy milyen rizikót vállalunk a beavatkozás megtételével és annak mekkora a várható haszna.
