Mi a szerepe a baktériumoknak, gombáknak, vírusoknak a gyógyulásban?
Ez a törvény megmutatja, hogy a mikroorganizmusok nem támadnak, hanem a testünkkel együttműködve segítik a helyreállítást – csíralemez-alapú, pontos rend szerint.
A hagyományos orvoslás – és sok alternatív megközelítés is – a mikroorganizmusokat két csoportra osztja: „jókra” és „rosszakra”. A rosszakat tartjuk felelősnek a fertőzésekért, míg a jók az „immunrendszer részei”. De mi van akkor, ha ez a felosztás félrevezető? Ha a mikrobák nem támadnak bennünket, hanem épphogy segítik a test helyreállítását?
A Germán Gyógytudomány szerint a mikroorganizmusok – baktériumok, gombák, mikobaktériumok – nem ellenségek, hanem szimbionták: együtt élnek velünk, értünk dolgoznak. Működésük nem véletlenszerű, hanem biológiailag programozott, és szorosan összefügg a testben zajló Értelmes Biológiai Különprogramokkal (ÉBK). Ráadásul az, hogy egy adott mikroorganizmus mikor és hogyan aktiválódik, az adott szövet csíralemez-eredetétől függ.
A Germán Gyógytudomány 4. törvénye rámutat, hogy a mikrobák – gombák, baktériumok, vírusok – nem kórokozók, hanem csíralemez-függő vezérlésű, segítő biológiai program részei.
Fontos tudni, hogy bizonyos esetekben – például ha túl nagy konfliktustömeg halmozódott fel – a mikroorganizmusok helyreállító munkája túlzott gyulladással vagy szövetelhalással járhat. Ilyenkor indokolt lehet az antibiotikum, vagy akár műtéti beavatkozás, például:
szívbillentyű-gyulladás
vérmérgezés (szepszis)
Ugyanígy, egyes mesterséges környezetekben, mint például a műtőkben, a mikroorganizmusok jelenléte egyszerűen nem megengedett – hiszen ezek nem természetes biológiai helyzetek, hanem orvosilag létrehozott állapotok, amelyekhez evolúciósan nem tudtunk alkalmazkodni.
A mikroorganizmusok működését az határozza meg, hogy melyik csíralemezből származik az adott szövet:
Ide tartoznak a testünk legősibb szövetei (például a bélrendszer, a tüdő belső részei, máj). Ezek a szövetek az agytörzs vezérlése alatt állnak, és „falatkonfliktusokra” reagálnak: valamit be kellene fogadni, lenyelni, kibocsátani – akár szó szerint, akár átvitt értelemben. Ha ilyen konfliktust élünk át, ezek a szövetek sejtszaporulattal reagálnak: új sejtek képződnek, hogy javítsák a túlélési esélyeinket.
Amint a konfliktus megoldódik, a testnek már nincs szüksége a sejttöbbletre – ezért elbontja azt. És itt jönnek képbe a mikroorganizmusaink: gombák és mycobaktériumok végzik el ezt a precíz munkát. Ők a „belső sebészeink”, akik pontosan tudják, mit kell eltávolítani.
Ilyen folyamat például, amikor egy tüdődaganatot TBC bont le, vagy amikor egy emlőmirigy- vagy gyomordaganat kifekélyesedik, és így gyógyul. Még a hétköznapi lábgomba is ilyen helyreállítási folyamat eredménye lehet.
Ez a csíralemez két részre oszlik, és mindkettő másféle módon reagál a konfliktusokra.
Ősi mezoderma (kisagy vezérlés)
Az olyan szövetek, mint az irha, emlőmirigy vagy a hashártya ide tartoznak. Ezek a szövetek akkor aktiválódnak, ha támadást élünk meg, vagy ha valami „beszennyez” minket – akár szó szerint, akár lelkileg. A test ekkor sejtszaporulattal védekezik. A konfliktus megoldása után ezek a sejtek lebontásra kerülnek, mycobaktériumok és gombák segítségével – hasonlóan az entodermához.
Új mezoderma (nagyagy fehérállomány vezérlés)
Ide olyan szövetek tartoznak, mint a csontok, porcok, kötőszövetek, vagy például a mellékvese kéregállománya. Ezek önértékelési konfliktusokra reagálnak – amikor úgy érezzük, nem vagyunk elegek, nem tudunk megfelelni. KM fázisban sorvadás történik (például csontritkulás), majd a KM fázisban megindul az újjáépítés – baktériumok támogatásával. Ők segítenek abban, hogy a helyreállító sejtosztódás pontos és hatékony legyen.
Ez a legfiatalabb csíralemez, és az agykéreg szürkeállománya vezérli. Ide tartozik például a bőr felhámja, a húgyhólyag, a nyálkahártyák vagy a koszorúerek belső burkolata.
Ezek a szövetek elválasztási vagy úgynevezett birtoklási konfliktusokra reagálnak – például ha elválasztanak valakitől, vagy úgy érezzük, nem tartozunk sehová. KA fázisban fekélyek vagy funkciócsökkenés jelentkezik.
A megoldási fázisban ezeket a károsodásokat új sejtek pótolják.
Ezen a ponton szoktak vírusokról beszélni – bár tudományos szinten nem egyértelmű, hogy sikerült-e őket közvetlenül bizonyítani. Ha mégis léteznek, akkor a test ezekkel vagy nélkülük is képes a laphámsejtek helyreállítására. A program tehát mindenképp végbemegy – a „vírus” jelenléte legfeljebb optimalizálhatja azt.
Vannak olyan szövetek, például a mandulák, amelyek vezérlése az agytörzsből származik, ami az entodermális csíralemez származású szöveteket és szerveket irányítja. Ennek ellenére szövettanilag a nyirokrendszerhez tartoznak, mely újmezodermális és a helyreállítási fázisban ennek megfelelően bakteriális gyulladást fogunk majd találni.
Mint a lenti ábra jobb oldala szemlélteti, a mikroorganizmusokkal való folyamatos szimbiotikus evolúciós fejlődés is fokozatosan alakult ki. Ezért láthatunk néha átfedést a mikrobák és a csíralemez származás között.
Az ábra bemutatja, hogy a különböző csíralemezekhez tartozó szövetek hogyan reagálnak a konfliktusmegoldás után – milyen mikroorganizmusok vesznek részt a helyreállításban, és mikor aktívak?
Az ektodermális szövetek helyreállítási szakaszában a Germán Gyógytudomány szerint vírusok segíthetnék a gyógyulást – hasonlóan más mikroorganizmusokhoz. Tudományos szempontból azonban ezeknek a vírusoknak a léte továbbra is vita tárgya, hiszen egyértelműen eddig csak közvetett módszerekkel mutatták ki őket.
Ha egy vírusra utaló jelet találnak (pl. Hepatitis A–E), a kórképet így nevezik el. Ha nem, gyakran autoimmun folyamatként értelmezik. A helyreállítás szempontjából azonban a különprogram velük is, nélkülük is végbemegy.
A kérdés tehát nyitott, de a gyógyulás nem ezen múlik.
A mikroorganizmusok szerepe nem fekete-fehér. Vannak olyan baktériumok, gombák vagy toxinok, amelyek valóban nem részei a szervezet természetes mikroflórájának – például a romlott ételekben vagy penészes levegőben található kórokozók. Ezek ellen érdemes védekezni.
A történelem is bizonyítja: Max von Pettenkofer, a modern higiénia úttörője, még a 19. században is úgy gondolta, hogy a betegségek kialakulását inkább a környezeti feltételek befolyásolják, mint maguk a kórokozók. Ezt demonstrálandó, lenyelt egy cholera-kultúrát – és csak enyhe tünetei lettek.
Az 5 biológiai természettörvény megvilágításában az immunrendszert is új fényben láthatjuk: nem egy hadsereg, ami külső támadókat pusztít el, hanem inkább egy intelligens szabályozó rendszer, ami a helyreállítási folyamatokat támogatja. A „jó” és „rossz” mikrobák közti határvonal elmosódik, amikor megértjük, hogy sok mikroorganizmus nem ellenség, hanem szövetséges a regenerációban.
Fontos: a biológiai különprogramok akkor is végbemennek, ha hiszünk bennük, és akkor is, ha nem. Ezek természettörvények – kivéve, ha egy elváltozás nem biológiai, hanem például mérgezés, sugárzás vagy baleset következménye.
Az 5 biológiai természettörvény fényében a test működését, az úgynevezett betegségeket, a gyulladásokat és még az immunrendszert is teljesen új megvilágításban láthatjuk. A mikroorganizmusok – akiket eddig kórokozóknak hittünk – sok esetben nélkülözhetetlen segítőink a gyógyulásban. A gyulladásos folyamatok sem „rosszak”, hanem az értelmes biológiai különprogramok részét képezik – a megfelelő fázisban a megfelelő szereplőkkel.
Aki megérti ezeket a természettudományos összefüggéseket, az egy-egy tünet vagy diagnózis mögött már nem fenyegetést, hanem rendet lát. Az élet, a test és a természet logikusan, következetesen működik – akkor is, ha nem tudunk róla, és akkor is, ha nem hiszünk benne.
Nem kell bennük hinnünk – így is, úgy is végbe fognak menni.
Feltéve, hogy az elváltozást nem mérgezés, sugárzás, baleset vagy hiánybetegség okozza.