Ez a törvény választ ad arra, miért történik az, hogy egyes szövetek daganatot képeznek, míg mások sorvadnak vagy elhalnak – attól függően, hogy milyen típusú konfliktust éltünk meg, és hogy az adott szövet melyik embriológiai eredetű csíralemezből származik. Az evolúció során kialakult minden szervünk, szövetünk egy meghatározott biológiai célt szolgál. Amikor egy érzelmi megrázkódtatás ér minket, az adott szerv biológiai logikája szerint válaszol – mindig ugyanazon minta szerint. Ez az, amit Hamer doktor ontogenetikai rendszerként írt le.
A Germán Gyógytudomány 3. törvénye a csíralemezek és az agy kapcsolatát írja le, és azt mutatja meg, miért viselkednek másként az egyes szövetek a konfliktus során.
Miután Dr. Hamer felfedezte az első két biológiai természettörvényt, és a koponya-CT felvételeken is azonosította a Hameri gócokat, egy fontos kérdés merült fel benne:
Mi dönti el, hogy egy szövet a konfliktusaktív szakaszban (KA) sejtszaporulattal, míg egy másik a megoldási szakaszban (MK) reagál hasonlóképpen? És hogyan kapcsolódik ehhez az agyi vezérlés helye?
A választ a harmadik biológiai természettörvény adja meg:
Ez a törvény megmutatja, hogy a testünk szöveteinek viselkedése – tehát a „betegség” lefolyása – nem véletlenszerű, hanem az embrionális (fejlődési) eredetük szerint történik.
Az emberi test minden szövete a három csíralemezből fejlődik ki:
belső csíralemez (endoderma)
középső csíralemez (mezoderma)
külső csíralemez (ektoderma)
Eredetüktől függően ezek a szövetek más-más agyi területről kapnak vezérlést, melynek megfelelően más típusú konfliktusra reagálnak és másféle elváltozási folyamatokon mennek keresztül a KA és MK szakaszban. És – amint a 4. törvénynél látni fogjuk – más mikroorganizmusok segítik majd a helyreállításukat.
Az ősi csíralemez a Germán Gyógytudomány 3. törvényének egyik kulcsterülete. A belső csíralemezből (entoderma) származó sejtek a legősibb eredetűek. Ezek vezérlése az agytörzsből történik – az evolúció szerint ez az egyik legkorábban kialakult agyi terület.
Az itt kialakuló elváltozások „falat” konfliktusokra adott válaszreakciók: az élőlény valami létfontosságúhoz szeretne hozzájutni – legyen az táplálék, levegő, információ vagy akár érzelmi biztonság.
A konfliktusaktív fázisban a test sejtszaporulattal (daganatszerű növekedéssel) próbálja megerősíteni azt a szervet, amely segíthet a „falat” megszerzésében vagy megtartásában (például: léghólyag, bélrendszer, májsejtek).
A megoldási szakaszban – amikor már nincs szükség erre a sejttöbbletre – a test lebontja azt, saját mikroorganizmusai segítségével. Ez a lebontás természetes, és a gyógyulás része.
A mezoderma, vagyis a középső csíralemez két részre osztható, és attól függően, hogy melyik részről van szó, más típusú konfliktusra reagál, más agyi terület vezérli, és másfajta szövetek tartoznak hozzá.
Az ősi mezoderma szöveteit a kisagy irányítja.
Ezek a szövetek olyan konfliktusokra reagálnak, amikor például:
– úgy érezzük, megtámadtak,
– bemocskoltak bennünket,
– vagy aggódunk valakiért.
A konfliktus aktív szakaszban (KA): sejtszaporulat indul el – a szövet erősödik, hogy jobban ellenálljon a „veszélynek”.
A megoldási szakaszban (MK): a feleslegessé vált sejtek lebomlanak.
Ide tartoznak például:
az irha, az emlőmirigyek, a mellhártya, hashártya és a szívburok szövetei.
Az új mezoderma szöveteit a nagyagy fehérállománya irányítja.
Ezek a szövetek olyan helyzetekre reagálnak, amikor valaki alulértékeli magát.
A konfliktus aktív szakaszban: a szövet sorvad – gyengül, mintha „értelmetlenné” válna.
A megoldási szakaszban: az érintett területen új sejtek épülnek vissza, akár daganatszerű szaporulattal is.
Ide tartoznak például:
a csontok, porcok, kötőszövetek, vérerek, nyirokerek, a herék és petefészkek kötőszövetes állománya, valamint a mellékvese és a vese kéregállománya.
A külső csíralemez példája is jól mutatja a Germán Gyógytudomány 3. törvényének érvényesülését.
A külső csíralemezből származó szöveteket az agykéreg szürkeállománya irányítja.
Ezek a szövetek akkor aktiválódnak, ha például:
– elválasztási konfliktust élünk meg (valakitől elszakadunk),
– vagy úgy érezzük, elvesztettünk valamit, ami „a miénk” volt (pl. terület, pozíció, kapcsolat – ez a „birtok” konfliktus).
A konfliktus aktív szakaszban: fekélyesedés, sorvadás vagy funkciócsökkenés történik.
A megoldási szakaszban: sejtszaporulat indul, vagy fokozatosan visszatér az eredeti működés.
Ide tartoznak például:
a bőr felhámja, az emlővezetékek, a tápcsatorna bevezető nyálkahártyái, a nyelőcső felső része, a nyál-, epe- és hasnyálmirigy-vezetékek, az orr és hörgők nyálkahártyái, a húgyhólyag, a húgycső, a vesemedence, a méhnyak, a hüvely.
Ahogy láttuk, a harmadik természettörvény megmutatja, hogy minden elváltozás a szöveteink fejlődési eredetéhez kötődik. Nem a „szerencsén” múlik, mi hogyan zajlik le a testünkben – hanem egy pontos, biológiai logika szerint.
A Germán Gyógytudomány 3. törvénye tehát arra világít rá, hogy a betegségeknek hitt folyamatok biológiai logikával működnek, és szervi reakcióink az embrionális eredetük szerint történnek
A következő törvényben azt is meglátjuk, hogyan kapcsolódnak ehhez a mikroorganizmusok – és miért nem az ellenségeink, hanem szövetségeseink a gyógyulásban.