A betegség nem végállapot, hanem egy folyamat része. Ha a konfliktus feloldódik, a test öngyógyító mechanizmusai aktiválódnak – ezt a kétfázisú lefolyást írja le a második törvény. Ez a természettörvény azt mutatja meg, hogy testünk hogyan működik, amikor megrázkódtatás éri, majd miként indul be a helyreállítás.
A Germán Gyógytudomány 2. törvénye két fázisból áll. A KA fázis az első szakasz, amikor egy érzelmileg megrázó élmény – a DHS – hatására a testünk azonnal védekező üzemmódba kapcsol.
A vegetatív idegrendszer szimpatikus üzemmódra kapcsol, éberek leszünk, feszesek, „üss vagy fuss” állapotban vagyunk.
A test ebben a szakaszban a konfliktushoz igazítja a működését, alkalmazkodik a túléléshez: az adott konfliktus biológiai tartalmától függően sejtszaporulatot, sorvadást, fekélyesedést vagy funkciócsökkenést (pl. izombénulást) indít.
Néha a konfliktus nem oldódik meg teljesen, csak enyhül. Az érintett személy ilyenkor már tud aludni, kevésbé gondol a problémára, de a feszültség továbbra is jelen van. A testi folyamatok (például sejtosztódás vagy sorvadás) lelassulnak, de nem állnak le. Ez veszélyes lehet, mert észrevétlenül egyre nagyobb konfliktustömeg halmozódik fel – ami aztán súlyosabb, hosszabb lefolyású tüneteket eredményezhet.
A Germán Gyógytudomány 2. törvényének második fázisa azt mutatja be, amikor a konfliktus megoldásával a test azonnal átvált regeneráló üzemmódba. Ez a fázis két részre osztható: a gyógyulás első, ödémás szakaszára (MK1), és a lezáró, hegesedési szakaszra (MK2).
A megoldási szakasz elején a testünk folyadékot tart vissza – ez az ödémás fázis. Az ödéma az agyban és az adott szervben is megjelenik, ahol korábban a konfliktus hatása becsapódott. Emiatt az addig élesen látható Hameri góc elmosódottá válik.
Ez a vizenyős állapot nem kóros – épp ellenkezőleg, a helyreállítás fontos része. Olyan ez, mint amikor megütjük az ujjunkat, és az bedagad: a test itt is „puhává” teszi a területet, hogy elinduljon a javítás.
A konfliktusaktív fázisban megindult sejtszaporulat (pl. adenokarcinóma) leáll, és a szervezet saját mikroorganizmusai segítségével lebontásra is kerül. Ezért fordul elő gyakran, hogy egy daganatot csak ekkor veszünk észre – amikor már kifekélyesedett, esetleg vérzik.
Ha a konfliktus során szövetleépülés történt (pl. csontritkulás, fekély), most új sejtek épülnek vissza, néha látványos mértékben. Ez a helyreállítási daganat, amely például nyirokcsomó-duzzanat vagy leukémia formájában jelentkezhet.
Ebben a szakaszban az ideiglenes állapotromlás is természetes: a funkciócsökkenés akár még tovább súlyosbodhat. Ez gyakran ijesztő, főleg ha valaki nem tudja, hogy ez már a helyreállítás része. Az agyi ödéma nagy konfliktustömeg esetén nyomásfokozódást okozhat, ami fejfájást, zavartságot, vagy akár életveszélyes állapotot is előidézhet.
Tünetek: meleg végtagok, hőemelkedés, láz, fáradtság, duzzanat, aluszékonyság vagy álmatlanság, gyulladásos reakciók. A stresszhormonok csökkennek, a test újra önmagára talál.
A megoldási fázis ödémásodásának, többnyire a szakasz közepén, egy ismételt intenzív szimpatikotóniába való átkapcsolás vet véget – ezt nevezzük epileptoid krízisnek (EK) vagy epikrízisnek.
A konfliktus által érintett agyterület felerősödik, a vegetatív idegrendszer újra „vészüzemmódba” kapcsol.
Jelentkezhetnek erőteljes testi tünetek: hidegrázás, görcsök, szédülés, fejfájás, akár eszméletvesztés.
Ez az intenzív reakció segít lezárni a helyreállítási folyamatot, így elengedhetetlen része a gyógyulásnak.
Nagy konfliktustömeg esetén a Hameri góc körüli ödéma – mivel a koponya zárt tér – komoly nyomásfokozódást okozhat, ami neurológiai veszélyt jelenthet. Ezért fontos a tudatos megfigyelés és orvosi támogatás.
A testünk a gyógyulás utolsó szakaszába lép: az ödéma fokozatosan felszívódik, és megkezdődik a szövetek megerősítése, kötőszövetes hegesedés formájában. Az érintett szerv működése egyre stabilabb, a tünetek enyhülnek, majd megszűnnek.
A vegetatív idegrendszer visszatér az egyensúlyhoz: nappal aktív, éjjel pihenő üzemmódban működik.
A kényszeres gondolkodás megszűnik, a végtagok melegek, visszatér az étvágy, lassan újra elindulhat a testsúlygyarapodás.
A sejtszintű helyreállítás ebben a fázisban kötőszöveti sejtosztódással történik (pl. agyállományban glioma, astrocytoma formájában).
Ha a biológiai program nem ismétlődik meg, ez a szakasz lezárja a teljes folyamatot – a test visszatér az egyensúly állapotába.
Amennyiben pontosan ismerjük a konfliktus bekövetkezésének és megoldásának idejét, a teljes gyógyulási folyamat előre megbecsülhető – a konfliktusaktív szakasz (KA) hossza ugyanis általában megegyezik a helyreállítás (MK1 + EK + MK2) hosszával.
Fontos: nagy konfliktustömeg esetén mind a konfliktusaktív, mind a megoldási szakasz életveszélyes lehet. Ilyenkor indokolt lehet orvosi segítség, tünetcsökkentő gyógyszerek, vagy akár műtéti beavatkozás is. Egy jól megválasztott antibiotikumos vagy – ritkán – akár kemoterápiás kezelés életmentő lehet, különösen, ha a testi és lelki megterhelés egyébként meghaladná a szervezet aktuális tartalékait.
A testünk nem hibázik – hanem intelligensen, fázisokban reagál. Először alkalmazkodik a megrázkódtatáshoz, majd – ha megoldódik a konfliktus – helyreállítja önmagát. A két fázis törvénye segít megérteni, hogy a tünetek nem véletlenszerűek, hanem értelmes folyamat részei és, hogy nem a tünet a betegség, hanem a test munkája a túlélésért.
Ha felismerjük, hogy épp hol tartunk ebben a biológiai ritmusban – konfliktusban vagy helyreállításban –, már nem rémít meg a testünk működése. A tudás megnyugtat, és teret ad a bizalomnak:
a test nem ellenünk dolgozik – hanem értünk.